Standovár Sára gyermekpszichológus

Bölcsi vagy nem?

Mikor kell a gyereknek közösség?

A kisgyerekeknek már viszonylag korai életkortól lehetõségük van közösségbe menni, ha a szülõk is így akarják. Tudjuk, hogy a bölcsõde akár 9 hónapos kortól fogadja a gyerekeket, amíg át nem kerülhetnek az óvodába, ami pedig 3 év után történik. De a két intézmény között nagy különbség van, annak ellenére, hogy mintegy folytatólagosan követik egymást. A gyerekek is sokat változnak ez alatt a 3 év alatt. Nézzük is meg, hogy mi jellemzõ a picikre, akik bölcsis korúak.

Ha Freud-ot akarjuk emlegetni, akkor a legfontosabb történés ebben az idõszakban, hogy elkezd fontossá válni a szobatisztaság kérdése. A gyerek számára örömforrást jelent, hogy kakil, és elég nagy hangsúly is tevõdik arra, hogy ezt mikor csinálja, hol csinálja, hogyan csinálja, és egyre jobban próbálják a szülõk és más felnõttek bizonyos szabályok közé terelni ezt a cselekvést. Az analitikusok szerint szimbolikusan ez az örömforrás a felnõtt korban is meg tud maradni, mint például zsugoriság, kapzsiság, vagy túlzott rendmánia illetve rendetlenség képében, amennyiben nem megfelelõen zárul ez az idõszak. Erickson kicsit tovább vitte a gondolatot, és szerinte a produktum, az alkotás van a fõ központban, így a gyerek ebben az idõszakban képes az autonómiát megélni, ellenkezõ esetben negatív érzések, mint kétségbeesés jelenik meg hosszú távon. Azt is megfigyelhetjük ebben a korszakban, hogy a gyerekek ambivalensen, vagyis szélsõségesen változóan viszonyulnak anyukájukhoz. Mahler ezt a szakaszt az újraközeledésnek nevezte el, ugyanis a gyerekek itt kezdik el megélni az autonómiájukat is, és dacolnak az egyedül cselekvéshez, de eközben szoronganak is, mert megélik, hogy kicsik, az anyukától különálló személyek, és szükségük van az anyukára (szülõre) az élethez. Így egyik részrõl nem engedik, hogy helyette csináljanak meg bármit, más részrõl viszont igénylik, hogy az anyuka/apuka/gondozó a rendelkezésükre álljon.