Ha ezeket a fejlődési lépcsőket nézzük, akkor jogosan jutunk arra következtetésre, hogy a gyereknek igazából jobb lenne, ha mellette tudna maradni az anyuka, vagy olyan gondozó, aki közel áll hozzá. Hiszen kötődik már, vágyik támogatásra, de az önállóságának próbálgatása miatt rapszodikusan, azaz mindig rendelkezésre kellene állni, hogy pont akkor, amikor szükség van az anyukára, akkor ott legyen. Na de…
Több nehezítő tényező is beleszól a nevelésbe. Nézzük először is a kistesó témát. Gyakran fordul elő, hogy pont ebben az életkorban születik a második/harmadik gyerek, hiszen praktikus, hogy ne legyen túl sok év a tesók között, és még úgyis otthon van az anyuka a nagyobbikkal. Ilyen esetben hasonlót él meg a gyerek, mint amit a bölcsődében megélhet, hogy az anyukája nem tud ott lenni, amikor szüksége van rá. Ezt a helyzetet fel lehet oldani azzal a lehetőséggel, hogy találnak egy olyan időpontot, ami a nagyobbik gyereké, hogy az újraközeledést megélhesse, míg a nap többi részében az önállóságot gyakorolja.
Másik nehezítő tényező a munka. Kevesen tehetik meg, hogy csak úgy otthon maradnak a kicsivel, és kihagyják a bölcsit. És ez ellen nem is tudok, nem is akarok semmilyen érvet felhozni.
Összességében láthatjuk, hogy jó az, ha otthon maradhat minél többet a gyerek a gondozójával, hiszen a fejlődésében ez segíti. A társas igénye kicsit később, olyan 3 év körül jelenik meg, tehát ha őt kérdeznénk, akkor elég lenne az ovi. De a gyerekek hihetetlen rugalmas lények. Jó, ha vigyázunk a lelkükre, fejlődésükre, mert ez a dolgunk, de nem egy bölcsin fog múlni a dolog. Ha jó kapcsolata van az anyukával/apukával, akkor nem fog nehézséget okozni, hogy a bölcsődében kell lennie a héten. Hiszen lehet, hogy pont ezzel lesz minőségi a kapcsolata szülőkkel, mert így az az idő csak az övéké. Ezért fordulhat elő, hogy olyan esetben is tud pozitív hatása lenni a bölcsődének, mikor az anyuka otthon van a kisebbel: kipihentebb lesz, mikor a nagyobb is ott van, és jobban oda tud figyelni rá, erősödik a kötődés köztük.
