Depresszió a serdülőkorban
Először is szeretném azzal kezdeni a gondolatot, hogy elkülönítsem a depressziót a depresszív hangulattól. Ugyanis a pszichológusok és pszichiáterek között jóval komolyabb tüneteknek kell megjelenniük ahhoz, hogy depressziónak nevezzenek valamilyen állapotot, mint amennyit ezt a szót a köznyelvben, egymás között használjuk, halljuk
Gondolom nem egyszer volt már, hogy találkoztál egy barátoddal, aki rossz kedvében volt. Vagy talán saját magadat érezted rosszul. Valahogy most minden összejött, és a suli is meg még a szülők…na a magánéletről nem is beszélve. Ilyenkor persze minden annyira szörnyű, még a nap sem úgy süt, és valószínűleg soha nem is fog kisütni többé…Azt hiszem egymás között, vagy akár felnőttekkel, szülőkkel kapcsolatban is ilyenkor szoktuk azt hallani, hogy " na ez most tiszta depis", vagy "inkább hagyd most kicsit, úgysem fog semmi tetszeni neki, depressziós". Szerencsére azért azt mondhatom, hogy ennyi nem elég ahhoz, hogy valaki a depresszióba süllyedjen. Hiszen ilyen napja, hete, hónapja mindenkinek van, mikor rosszul érzi magát, kedvtelen, mindennek a negatív oldalát látja, inkább aludna, nem érdekli semmi igazán és nem is vágyik emberek társaságába. A középiskolai évek során sok olyan változás történik, ami megterhelő is egyben, nem csak felpezsdítő, hogy kezdtek végre felnőttek lenni. Ez az átmeneti időszak viszonylag sok konfliktussal jár, főképp a felnőttekkel, és közben teljesíteni is kell, mert el kell dönteni, hogy merre szeretnél tovább menni, és fogalmad sincs, hogyan lehetne egy jó párkapcsolatot is közben megtalálni, hogy még a haverjaiddal is lóghass. És ilyenkor bizony előfordul, hogy ideiglenesen elfogy az energiád, vagy egy barátodé. Inkább befelé fordulsz, és mintha feladnád a harcot. Ilyen helyzetben nagyon sokat jelent az, ha vannak körülötted barátok, és olyan dolgok, amiket szeretsz. Ugyanis ez a negatív érzelmi állapot csak ideiglenes. Így a körülötted levők tudnak abban segíteni, hogy ebből kievickélj.
