Az olyan elfoglaltságok pedig, amik eddig is erőt adtak, most még fontosabbá válnak (sport, zene, filmek, bármi). Sok energiát tudsz abból is nyerni, ha kisebb és nagyobb célokat tűzöl ki magad elé. A kisebbek könnyebben elérhetők, és sikerélményt tudnak adni, míg a nagyobbak hosszabb távon segítik elő a haladásod irányát.
Azt hiszem a szülők feladata is fontos ebben a helyzetben levő fiatalnál, bár inkább az elfogadás, a meghallgatás, nem pedig az aktív noszogatás. Ebben a korszakban amúgy is nehezebben fogadnak el a serdülők mindenféle ötletet a szülőktől. Szóval inkább csak a szeretetünkkel, figyelmünkkel és elfogadásunkkal támogassuk őket. Most nagyobb szerep van a kortársakon, barátokon, osztálytársakon.
Azért ejtenék pár szót a depresszióról, mint diagnózisról. A tünetek hasonlóak, ezért is szoktuk olyan könnyen használni a szót, de erőssége sokkal nagyobb és hosszabb ideig, hónapokig fennáll. Vikár György a Dinamikus gyermekpszichiátria könyvben (Medicina Kiadó, 2007.) azt írja, hogy a depressziós emberre jellemző az életkedv megcsappanása, az állandó szomorúság, önmagába fordulás és az egyre nagyobb mértékű visszahúzódás a külvilágtól. Elveszíti a teljes érdeklődését olyan dolgoktól is, amiket korábban szeretett. Gyermek- és serdülőkorban ez gyakran rejtett formában jelenik meg, azaz nem a tipikus tüneteket látjuk, hanem közönyt, ami könnyen lustaságnak tűnhet, illetve az érdeklődés beszűkülését, folyamatos fáradságot. Az egyik legfontosabb feladat ilyenkor, hogy ez a félreértés ne történjen meg, mert ez az ellenséges hozzáállás, kételkedés még jobban mélyítheti a mellettünk levő depresszióját. Sokszor szakember kell ahhoz, hogy megtaláljuk a kiváltó okot, és azzal pszichoterápiában tudjanak foglalkozni (lehet ez gyász, bántalmazás, trauma, nehéz családi helyzet, környezet váltás).
A depresszió tüneteinek hosszú ideig való megléte arra figyelmeztet minket, hogy ezzel a személy nem tud megküzdeni egyedül.
