Tini vagy, nem felnőtt!
Kötelezettségeid vannak, nem jogaid!
Avagy hogyan találjuk meg az egyensúlyt?
Akár felnőttként, egy tini gyerekkel, akár gyerekként nézünk szembe a serdülő korral, mindenképpen nehézségeket jelent. Ez az időszak olyan, mintha társadalmi helyzettől és kulturális különbségektől függetlenül lecsapna ránk. Hiszen az addig normális, szófogadó és kiegyensúlyozott gyerek hirtelen furcsa viselkedést tanúsít, szorongóbb, érzelmileg kiegyensúlyozatlanabb és eközben elutasítja a szüleit. Még ha korábban jól is jöttek ki, most biztosan sok konfliktusba kerül velük. A szülő azt éli meg, hogy "ez a gyerek semmit sem akar úgy csinálni, ahogy én kérem", míg a gyerek azt éli meg, hogy "korlátok között akarnak tartani, nem tudok megfelelni, és így meg nem fogadnak el".
Mennyire máshogy van benne ugyanabban a helyzetben a szülő és a gyerek!
Ezért is fontos. Hogy közös nevezőre jussunk. Hisz amíg az egyik félnek azért nehéz, mert a tini még nem felnőtt annyira, hogy felelősséget tudjon vállalni, s eközben igényt tart az önálló döntésekre, saját ötletekre, addig a másik fél úgy érzi, hogy jogai nincsenek, csak szabályok és kötelezettségek. Valójában mindkét nézőpont elég szélsőséges, és az egymáshoz közeledésük lenne a cél. Hiszen a serdülő most önállósodik, most kezdi megtanulni a döntéshozatalt, az ezzel járó felelősséget, és ennek a szabadságát, de eközben mégis csak gyerek még egy kicsit. Így nagy fontossága van annak, hogy szülőként elfogadjuk, de keretet, szabályokat is adjunk nekik, mert ettől fogják biztonságban érezni magukat.
Azt hiszem ez még leírva is nehéznek tűnik, hiszen nincs egy kidolgozott megoldási módszer, ami minden esetben működik, hanem egy sajátos egyensúlyt kell megtalálni a serdülő és a szülő között, ami minden esetben egyedi. A cél mégis az, hogy legyenek szabályok, amik egy bizonyos úton tartják a gyereket.
