Hiszen még nem felnőttek, hogy teljesen tudjanak magukért felelősséget vállalni. Viszont az is fontos, hogy ez egyre lazább legyen, hogy a fiatal megérezze, egyre érettebb, egyre felelősségteljesebb. Hiszen az a döntés, amit még 14 évesen még nem lehetett rá bízni, 15 évesen már talán meg fog tudni hozni, s így szép lassan eljut oda, hogy 18 évesen már magáért kell felelősséget vállalnia.
Akkor fog tudni számára a legjobb döntést hozni, ha ezt folyamatosan kifejezheti. Szülőként meg kell hogy halljuk a kreatív, szabad ötleteit, és jó, ha figyelembe vesszük, még akkor is, ha a végső döntés még a mi kezünkben van.
A nehéz kommunikáció és feszült légkör ellenére van olyan lehetőség, amivel megkönnyíthetjük ezt a korszakot. Az egyik ilyen segítség, ha folyamatosan beszélgetünk a gyerekünkkel, és még a serdülő kor előtt elmeséljük neki, hogy egy nehezebb időszak jön, amikor néha úgy érezheti magát, hogy mindenki ellene van, de ez csak a fejlődése (mind biológiai, mind személyiségbeli) miatt van. Így mikor oda kerül, nem fog meglepődni, és talán jobban észre veszi, hogy a szülei nem ellene vannak. A másik fontos tényező, hogy a szülő pedig -amellett, hogy bizonyos szabályokat megtart-, kicsit máshogy kell, hogy viszonyuljon a gyerekéhez, hiszen már serdülő. Ugyanis elindult az önállósodás útján, ezért tiszteletben kell tartania titkait, kisebb-nagyobb döntéseit, és el kell fogadni azzal az identitással, aktuális szereppel, amiben éppen van. Így tudja a helyes irányba igazgatni anélkül, hogy bíráskodna, vagy basáskodna a serdülő felett.
