Standovár Sára gyermekpszichológus

Mi lenne tehát a fontos a gyereknevelésben? Hogyan tudják a szülõi szerepet is megtartani, de a gyerekük lelkére is vigyázni?

Fontosak a szabályok, keretek, amikhez a gyerekek tudnak alkalmazkodni. Ez biztonságot ad nekik. Olyan ez, mint a napirend, amiben tudják, hogy mi, mikor fog következni. Így a világ kiszámíthatóbbá válik. Persze ehhez sem kell szélsõségesen ragaszkodni. Lehetõséget kell adnunk a gyereknek (és magunknak), hogy rugalmasak legyenek ezek a határok. Hiszen lehetnek rendhagyó események, rendhagyó személyek, akik belekerülnek ebbe a keretbe. És emellett arra is figyelni kell, hogy életkor elõre haladtával is változnak ezek a keretek, hiszen mást várunk el egy 2 évestõl, mint egy 4 évestõl. Fegyelmezésre pedig biztosan sor fog kerülni, de nem mindegy, hogy hogyan tesszük. Egy szeretõ családban a szülõk célja, hogy a gyereket motiválni tudják egy bizonyos cél felé. Így fontos, hogy inkább pozitív fegyelmezést válasszanak arra, hogy utat mutassanak gyerekeiknek. Elsõ lépésként mérlegelni kell, hogy tényleg egy olyan viselkedésrõl van-e szó, amit helytelennek ítélünk, amit szeretnénk, hogy máskor ne tegyen, vagy csak a saját kényelmünkrõl szól a vita. De amennyiben olyan viselkedésrõl van szó, amit nem szabad elnéznünk, mindenképpen fegyelmezzük meg a gyereket, de mindezt ne indulatból, hanem szeretetteljesen. Meg kell tanulnunk szétválasztani a gyerekünket a cselekedetétõl. Hiszen a negatív cselekedeteknek következménye van, de a gyerekünket ettõl függetlenül szeretjük, és biztosítanunk kell arról, hogy elfogadjuk õt. Fontos, hogy mindig meg is kell magyarázni, hogy miért jár büntetéssel az adott viselkedés, de még jobb, ha már elõtte ismeri a szabályokat, és tudja, hogy ha valamit tenni fog, akkor az mivel jár. Hosszú távon talán még határosabb, ha a pozitív viselkedéseket tudjuk megerõsíteni, arra ösztönözni a gyerekeket, s így kevéssé lesz fontos a negatív cselekedet számára.